Gyógyulás

Alice három nappal később újra otthon volt, a hirtelen kiüresedett szobában. Üveges tekintettel bámult arra a pontra, ahol a bababútorok álltak. Már nem tudott sírni, a könnyei elapadtak két átzokogott nap után, és most csak nagyon szomorú volt, és nagyon egyedül érezte magát.
Eric gondterhelten nézte, ahogy este csak tologatta az ételt a tányéron, és egy falatot sem evett belőle, majd mikor Martha leszedte előlük az asztalt, a felesége keze után nyúlt, és enyhén megszorította. Legalább nem rántotta el, ennek azért örült.
– Alice, kérlek nézz rám – mondta, de nem érkezett reakció. Clifford szerint vigyáznia kellett rá, mert félő volt, hogy a trauma miatt nagyon könnyen bedarálja a lányt a szülés utáni depresszió. Martha kikészítette a tablettákat, amik a tejelválasztást akadályozták meg, és elé tette őket a pohár vízzel együtt. Alice elhúzta a kezét férjééből, és bevette a bogyókat, majd felállt, és szó nélkül a szobába ment. Eric gondterhelten dörzsölte meg a homlokát, és a házvezetőnőre nézett.
– Martha, mit tehetnék? – Az asszony meglepve nézett rá, sosem gondolta, hogy az Úr épp tőle kér majd tanácsot.
– Csak szeresse nagyon, uram. Ezen csak az idő fog segíteni.
Marthának igaza lett, Alice a hat héttel későbbi kontrollon az orvosnál ülve eszmélt fel először.
– Tudnia kell, Mrs. Soares, hogy a kislány beteg volt. Valami ismeretlen genetikai anomália lépett fel, és emiatt már órákkal a szülés kezdete előtt elhalt. A természet szelektál, kérem, higgye el, mindannyiuknak így a legjobb.
A lány meglepve emelte fel szemeit az orvosra.
– Nem a mi hibánk volt? Nem miattam történt? – kérdezte elcsukló hangon, az orvos pedig megrázta a fejét.
– Nem, emiatt senki nem hibáztatható.
Az orvos látta, ahogy a lány vállai szabályosan megemelkednek, ahogy legördült róla a felelősség terhe.
– Egy évig nem ajánlom, hogy újra próbálkozzanak, annyi idő alatt regenerálódik a szervezete. Írjak fel valami fogamzásgátlót?
Alice bólintott. Egyelőre úgy érezte soha többé nem akar gyereket vállalni, és megrémült, mikor az orvos engedélyezte a házasélet gyakorlását. Ő erre még nem volt kész! És Eric, ő megértő lesz továbbra is? Amíg visszaért a lakásba, ezen járt az esze. Meddig fog várni? Martha elvitte a receptet, ő pedig a fiókjába tette később a háromhavi adag gyógyszert. Most meglehetősen mélyről kellett magát összeszednie.
Eric délután hazaugrott, de csak átöltözött, és rendbe szedte magát, miközben szórakozottan megkérdezte tőle, mi volt az orvosnál. Fel sem tűnt neki, hogy a neje összevont szemöldökkel figyeli, ahogy az sem: nem válaszolt. Amikor elhagyta a házat, nem a labor felé indult el, és Martha a konyhából azonnal bement hozzá.
– Asszonyom, az Úr sokáig marad el?
– Nem tudom, Martha. Ma az orvos azt mondta, újra élhetünk házaséletet, de ahogy elnézem, Eric lerendezi máshol ez irányú szükségleteit.
Szép arcát harag futotta át, és szíve szerint a falhoz vágott volna pár vázát. Órákkal később a kádban elmerülve aztán rájött, mennyire nem meglepő, ha a férje más karában kötött ki. Fél éve nem is nyúlt hozzá, mégis mit várt? Akkor este aludt el úgy először, hogy nem várta meg Ericet. Nem is sejtette, a doktor épp a költözést intézi, és az ingatlanosokkal tárgyal, különféle lakásokat nézegetve. Firenzét és Rómát tartotta ideális lakhelynek, de alig pár ház felelt meg az ízlésének, és jó lett volna Alice-t is bevonni a válogatásba. Most rémlett fel, nem is válaszolt neki, mikor megkérdezte a vizitről. Úgy gondolta, ideje venni neki valamit, így elindult, hogy megtalálja a megfelelő ajándékot számára. Az első lépés lesz ez most, amivel elkezdi jóvátenni a bűneit felé, és őszintén sajnálta, amiért Alice már elvonult, mire visszaért.
***
Másnap reggel kávé illata lengte be a szobát, és Alice meglepve nyitotta ki a szemét. Eric mellette ült az ágy szélén, és mosolygott rá.
– Jó reggelt, drágám! Remélem jól aludtál, mert ma szombat van, és nem kell bemennem a laborba. Mit szólnál egy kis sétához? De, először is, szeretném, ha ezt kibontanád. – Átnyújtott egy hosszúkás díszdobozt, Alice pedig felült az ágyban, és elvette. A belsejében egy pár smaragd függő, és egy hozzá illő lánc lapult, Eric pedig elégedetten nézte a neje meglepett arcát.
– Csodálatosak! Köszönöm! – Egy pillanatig gondolkodott, majd a férfi arcához hajolt, és egy puszit lehelt volna rá, de Eric egy kicsit elfordult, és az ajkaik összeértek. A lány hátrahőkölt, ő pedig szomorúan ránézett.
– Hiányzol, Alice – mondta komoran, végül felállt az ágyról, és kiment a szobából. A nő még hallotta, ahogy becsukódik a bejárati ajtó, de nem merte közel engedni őt újra magához, amíg nem kezdi el szedni a fogamzásgátlót. Mintegy kérésre, még aznap megjött a vérzése, ő pedig rettegett attól a gondolattól, nem késett-e el már így is. Eric ezután kerülte a vele való találkozást, ami nagyon kellemetlen volt mindannyiuk számára. Késő este jött haza, és kora reggel ment el, napközben pedig ki volt kapcsolva a telefonja, a házból pedig nem lehetett felhívni csak úgy a labort. Alice az utolsó napon vette a kabátját, és elindult a városba. Nem sokáig akart mászkálni, az első utazási irodába bement, és a lényegre tért. Innen a közelben található fehérneműboltba indult, végül elégedetten tért haza, és ahogy letette a kabátot, egy kis izgalom költözött a lelkébe. A boltból hozott dolgait bevitte a szekrényébe, majd elővette az utazási irodából hozott ajándékot, és Marthához ment, a konyhába.
– Meglepetés! – Kiáltotta, és az asszony megütközve nézett rá, mikor megfordult, majd a repülőjegyre esett a tekintete.
– Asszonyom, elutazik? – Alice elmosolyodott.
– Nem, maga fog utazni. De most azonnal pakolnia kell, mert hatkor indul a gépe Rómába. – A nő szemét elfutották a könnyek, ugyanis a testvére, és azok gyerekei, mind Rómában éltek. – Kap két hét fizetett szabadságot, de ha kevés, csak telefonáljon bátran, vagy tudja mit, adja meg Juliana számát, és majd én felhívom, körbelátogatta-e a rokonait.
– Köszönöm, asszonyom! Akkor, én most megyek, és pakolok. De mi lesz a vacsorával? – Alice magabiztosan elmosolyodott.
– Amiatt ne aggódjon!
Martha tehát elvonult pakolni, ő pedig elővette a telefonkönyvet, és végignézte, melyik étteremből vállalnak házhoz szállítást. Végül is, nem olyan nagy tudomány kell megmelegíteni a kész vacsorát!
A házvezetőnő egy óra múlva már el is ment, ő pedig felhívta az éttermet, és rendelt. A futár két órával később csöngetett be, így az este hátralévő részeiben már csak magára kellett gondolnia. Hajat mosott, megfürdött, és egy törölközőt maga köré csavarva kiteregette az ágyra mind az új, mind a meglévő fehérneműit. Egyesével választotta ki azokat, amiket nem talált elég jónak, és utoljára a friss szerzemény helyett a legkedvesebb darabjait választotta: fehér alapon rózsaszín szalagokkal díszített, finom csipkéből készültek, és remélte, jól fog állni rajta. A szoba sarkában álló tükréhez lépett, és nagy levegőt véve nézett bele. A hasa majdnem teljesen visszahúzódott már, most olyan látványt nyújtott, mint egy jóllakott óvodás. Megcsóválta a fejét, és a szekrényéhez ment, ahol egy dobozban rengeteg aromagyertya várt arra, hogy felhasználják. Most egyesével elővette, és az éjjeliszekrényekre pakolta őket, majd gyufával lángra lobbantott egyet, és azzal a többit is meggyújtotta. Mielőtt Eric szekrényéhez ment volna, leoltotta a lámpát, úgy folytatta tovább a munkáját, végül mikor kész volt, letette a kezében lévő szálat a többi közé.
– Micsoda fogadtatás – Eric hangjára megfordult, és egy kicsit zavarba jött.
– Későbbre vártalak, nem tudtam felöltözni. – A férje most ért elé, és egy lépésre tőle végignézte, sőt, inkább jól megbámulta.
– Tökéletesen elég ennyi ruha rajtad. – A hangja rekedten csengett, de nem mert hozzá közelebb lépni.
– Szeretsz még? – kérdezte meglepetésére a lány.
– Mindennél jobban, drágám – válaszolt, és várt, ami egyre nehezebb volt neki. Legszívesebben lecsókolta volna azt a szép, ám fölösleges kis anyagot róla, de nem mert elriasztani megint. Alice ekkor hozzá lépett, és puha kezével megsimította az arcát.
– Biztos vagy benne? – kérdezte, de válasz helyett a lány egy kicsit magához húzta.
Igazából már elfelejtette, milyen volt, mikor Eric így csókolta. A babával minden intimitás lenullázódott köztük, és most mintha visszatért volna belé az élet, olyan érzése volt. Minden apró csók, és érintés egyre jobban tüzelte benne a vágyakozást, egészen, amíg már remegett minden porcikájában. A férje most nagyon gyengéd volt, és egy pillanatra sem érzett fájdalmat, viszont az agyát elborította valami gyönyörből származó köd, és elvesztette a fejét. Szinte hihetetlen volt az, amit most tapasztalt, egészen, míg nem bírta tovább, és elfolyósodott körülötte a világ.
Mikor kezdett visszatérni, Eric szürkéskék szemei voltak az elsők, amit meglátott. Még érezte magában, és mikor megcsókolta, újabb gyönyörhullám futott rajta végig.
– Nem bírom már sokáig – nyögte az ajkai közé, és Alice-nek eszébe jutott, mitől tart most a párja.
– Szedek fogamzásgátlót, hat napja – súgta vissza, és érzete, ahogy a férje átkarolja, majd megemeli, és mélyebbre tör benne. A harmadik lökés után Alice megfeszült, és egyszerűen beleájult a gyönyörbe. Erik csak egy kicsit később követte, és egész testben remegve kapkodott levegő után, miközben arra gondolt, mennyivel jobb ez, mint mikor zokogott alatta a lány, pedig most sem fogta magát igazán vissza. Ebben a pillanatban senkivel nem cserélt volna a nagy világon, és szinte tökéletesnek érezte az életét.
Attól a naptól kezdve, mintha megváltoztak volna. Eric rengeteg apró ajándékkal halmozta el, Alice pedig újra várta, hogy vele legyen, de most nem a félelemtől, hanem a vágyakozástól remegett. Az együtt töltött órák, egymásba feledkezve, új köteléket hozott létre köztük, és a lány úgy érzete, mértéktelenül beteljesedett az élete.
Amint Eric megbízása lejárt, elköltöztek Genfből, mégpedig Franciaországba, a Salle de Corpuyran-tól néhány kilométerre fekvő régi birtokra. A doktor már nem féltette kedvesét, és a nagy kúriában bőven elfértek, sőt a külön dolgozószobát is megengedhette magának. Legjobban ez zavarta Genfben, a piciny ház, ahol lakni kényszerült a tervei miatt. Itt még akár vadászhatott volna is, de legtöbbször csak a festőállványt és a rajzeszközeit pakolta fel, és ment el egy kis rajzolgatásra a környéken. Alice-re hirtelen tört rá a baba utáni vágyakozás, mintha egy sarokból ráugrott volna, olyan meglepően, a semmiből. Este a férje karjai közt kicsit félve tette fel a nagy kérdést:
– Eric, ellenedre lenne, ha abbahagynám a fogamzásgátló szedését? – A doktor szíve nagyot dobbant, Alice végre felépült lélekben.
– Drágám, én csak arra vártam, mikor magadtól akarod elhagyni a tablettát. Örömmel fogadnám a kis jövevényt. – A lány szemét szúrták a feltörő könnynek, de nem akart arra gondolni, mi történt az első babával. Ő beteg volt, és most minden másként lesz. Minden!
Meglepően gyorsan újra állapotos lett, amit nem is vett észre, viszont Eric nem kis meglepetésére egy reggel a konyhában találta, miközben jóízűen lapátolta befelé a Bolognai spagettit. Ez az ő vegetáriánus neje?! Eléggé kerek szemekkel nézhette, mert Alice kissé elszégyellve tette le a fakanalat, és gyorsan megtörölte a száját.
– Nem tudtam nem enni belőle, olyan erősen ráéheztem, hogy az szinte fájt.
A férje elmosolyodott, majd elment a városba. Négy terhességi tesztet hozott, és mind pozitív lett. A boldogságuk határtalan volt, habár a következő hónapokat végig aggódták mindketten. Alice az újabb elhalástól félt, Eric pedig attól, nehogy beinduljon a szülés, mert a lány most nemhogy elutasította volna, egyszerűen nem hagyta békén, amíg újra össze nem forrtak. Alice nagyon megváltozott, ő pedig a baba iránti félelmet leszámítva boldog volt. Nagyon ritkán jutott eszébe Clarice, és már a dolgozószoba falán lévő festmény előtt sem állt, mint régen, akár órákig is. Most már pillantásra sem méltatta, tökéletesen elégedett volt jelenlegi életével.
Hannah egy viharos augusztusi éjszakán jött világra, teljesen egészségesen, és mikor a doktor kezébe adták, a csöppséget nézve elérzékenyült. Volt idő, mikor nem vágyott erre a csodás érzésre? Érdekes módon a kislány emlékeztette Mischára, de ez már nem fájó emlék volt. Hannah az ő új életének legkézzelfoghatóbb gyümölcse, és boldog volt, amiért ez végül megadatott neki: családja lett.
Alice nem szedte a tablettát többé, így két évvel később megszületett Emma, majd meglepetésükre négy év után Carice. Végül két napos eltéréssel tudták meg a következő gyermek és a betegség hírét...
***
– Ne haragudjon, de sosem gondolt arra, hogy egyedül kell felnevelnie a gyerekeit? – Alice megrázta a fejét.
– Nem. Épp azért, mert Eric Hannah születése után azt mondta nekem, szeretné megérni, hogy kirepüljenek a fészekből. Többes számban beszélt, és én boldogan vállaltam a viszonylag kis korkülönbséget, mert azt akartam, minél többet lehessen velünk. És persze, volt később segítségem is, Nora például, akit tegnap is látott, már hat éve dolgozik nálunk a gyerekek körül.
– Milyen apa volt a doktor? – kérdezte Starling.
– Csodás – válaszolt Alice, elérzékenyülve. – Imádta a gyerekeit, és rengeteget foglalkozott velük. Nekik most nagyon nehéz, Clar minden este megkérdezi, mikor jön haza apa, és olvas neki mesét. Hannah bezárkózott, és nem beszél az apjáról, Emma szintén így védekezik. Mindannyiukkal különleges, és erős kapcsolata volt, rettentően hiányzik nekünk. Vele egy részemet is eltemettem.
Súlyos csend telepedett közéjük, Starling lelke erősen háborgott. Hogyan is rombolhatná le Alice idilli képét Lecterről? Nem tudott megszólalni, és azt mondani, a férje átjött, és történt, ami történt, de legyen kedves segíteni, hogy tisztázódjanak a dolgok. Megkedvelte ez a fiatal nőt, és nem volt szíve megbántani. Alice egy sóhaj után újra felé fordult.
– Maga mindig kettőnk közt állt. – Clarice szemöldöke felszaladt.
– Tessék?
–Emlékszik, mikor a dolgozószobai festményről mesélten?– A nő bólintott – Amikor Eric hirtelen rosszul lett, és megkaptuk a vizsgálat eredményét, összepakolt.